Hello, my name is…

Hát igen, így kezdjük. Aztán hogyan folytatjuk? András Nagy? Vagy netán Andrew Grand? Bármelyik előbb elképzelhető, mint az, hogy a magyar szórendnek megfelelően, úgy ahogyan anyakönyveztek, ahogyan szerepel valamennyi hivatalos okiratomon: Nagy András.
De mégis miért? Baráti körben folytatott rövid körkérdést követően a válasz is meg van: sehol máshol nincs így, és engem senki se szólítson emiatt a vezetéknevemen folyamatosan.

Oltsd fel a villanyt!

Bambán állok a kérés előtt, amikor valaki azt kéri: oltsam fel a villanyt. Mit is szeretne pontosan? Világosságot vagy sötétséget? Vagy a kettőt együtt?
A dolgokat eloltani, kioltani lehet, de a feloltást egyszerűen nem tudom értelmezni. Eleinte azt hittem nyelvbotlás és bátorkodtam csöndesen kijavítani az illetőt, de ekkor a hirtelen haragja zúdult rám: ezt felénk így mondják és ez így helyes.

Nem-e lehetne-e?

A cím legyen figyelemfelkeltő, ez talán az, de a jelenség, amelyről szeretnék néhány gondolatot megosztani általában nem ennyire szembetűnő, de mindenképpen elgondolkodtató. Arról van szó, hogy vannak olyan szavak, fordulatok kifejezések, amelyeket eredeti értelműktől eltérően, esetleg azzal ellentétesen kezdünk használni és adott esetben már alig lehet meggyőzni minket, hogy helytelenül beszélünk, írnunk.