A korábbi két posztban (Quo vadis hiteles fordítás?, Hiteles fordítás Európában) megvizsgálhattuk azokat a jogi szabályozásból, illetőleg a gyakorlatból eredő anomáliákat, amelyek a hiteles fordítás körül lelhetők fel ma Magyarországon, valamint benyomást nyerhettünk a hiteles fordítás európai modelljeiről, a gyakorlati megoldásokról.
Eljött tehát az ideje annak, hogy sorra vegyük azokat a lehetőségeket, amelyek a jövő lehetséges útjai lehetnek a hiteles fordításban. Milyen lehetőségekről van szó?
1. Marad a mostani modell. A hiteles fordítást, úgyis, mint az állami fordításügyet egy 100%-ban állami tulajdonban lévő cég látja el. Ha ez a megoldás, – ami egyébként szerintem nem rossz megoldás – komplex szemlélettel át kell gondolni a hiteles fordításra vonatkozó jogi szabályrendszert, újraszabályozás során koherenssé kell tenni azt a jogrendszer egészével és az Európai Unió jogával is. Az újraszabályozás keretében meg kell szüntetni az első bejegyzésben említett anomáliákat (is), a komplexitásnak ki kell terjednie akár a közbeszerzési törvénnyel történő ésszerű összhang megteremtésére.
(Hogy máshonnan hozzak példát számomra felfoghatatlan, hogy a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai az állami közbeszerzési eljárásokban egy cégként indulnak a sok közül, mondjuk bútorbeszerzés és általában nem nyernek, pedig ha valamennyi minisztériumot mondjuk a bv. cégek által gyártott bútorokkal lehetne berendezni, az állam egyik zsebéből a másikba kerülne a pénz és a bv. gazdasági társaságok működése, egyáltalán léte biztosítható lenne. Miért fontos ez? Azért, mert mindenki tudja, hogy egy börtön biztonságának elsődleges garanciája az, hogy az elítélteket valahogy lefoglalják, idejüket lekössék. Ha nem tudnak dolgozni, ott előbb-utóbb nagy baj lesz. És nem lenne ez ellentétes ez az Európai Unió jogával? Őszintén szólva nem tudom. De ha igen, nem értem, hogy lehet az osztrák igazságügyi minisztérium csak így készült bútorokkal berendezve?)
Mik volnának az előnyei és a hátrányai ennek a megoldásnak? Ha a jogi szabályozás megfelelő színvonalon és komplexitással történik hátrány szinte nincs is. A kellőképpen átgondolt jogi környezet szinte önmagában képes kiküszöbölni a jelenlegi állapottal kapcsolatban megfogalmazott kritikákat. Innentől kezdve már a menedzsment dolga az, hogy megakadályozza azokat a jelenségeket, amelyek egy ilyen kvázi monopolhelyzetből adódnak, vagyis átgondolt és felelősségteljes árképzés szükséges, valamint megfelelő protokollokat kell kialakítani a megfelelő ügyfélkezelés/ügyfélbarát metódusok biztosítására. Az előnyök maradnak a jelenlegiek, vagyis az, hogy egy közfeladat ellátása költségvetési forrásokat nem igényel, sőt az árbevétel után a költségvetésnek adóbevételei, osztalékbevétele és illetékbevétele is van.