A cím legyen figyelemfelkeltő, ez talán az, de a jelenség, amelyről szeretnék néhány gondolatot megosztani általában nem ennyire szembetűnő, de mindenképpen elgondolkodtató.

Arról van szó, hogy vannak olyan szavak, fordulatok kifejezések, amelyeket eredeti értelműktől eltérően, esetleg azzal ellentétesen kezdünk használni és adott esetben már alig lehet meggyőzni minket, hogy helytelenül beszélünk, írnunk.

Mire gondolok? Például a vice versa-ra. Ez ugye egy latin kifejezés, amely azt jelenti, hogy kölcsönösen, fordított helyzetben. Na, de hogy lett szerencsétlen vice-ből vica? Egyesek szerint ez annak eredménye, hogy nyelvünk ikerszót alkotott, hasonlóan mondjuk az izeg-mozog-hoz. Szerintem azonban nem erről van szó. A Vicának ugyanis van magyar értelme, jelentése, tudniillik az Éva női név becézése. Szerintem sokan ezt sem tudják, hiszen a kislányoknak ma már csak elvétve adják az Éva nevet, ha mégis, legfeljebb Évikének becézik, Vicának semmiképpen. Pedig csak el kellett volna olvasni az Egri Csillagokat. De hogy is jön ez ide? Hát úgy, hogy emlékezetem szerint, jó huszonévvel ezelőtt ezt a poént valaki egy rádiókabaréban sütötte el. És még nevettek is rajta, annyira értették a vice versa vs. vica versa abszurditását, az ebben lévő viccet. Ma már sokan a vica versa-val próbálják csillogtatni természetesen nem létező műveltségüket.

A másik ilyen, nekem leginkább fájó szó, az idejekorán, bár itt a helyzet nem olyan rossz, mint azt először gondoltam. Szóval nekem az idejekorán egyértelműen azt jelenti, hogy „kellő időben”. Pl.: Idejekorán gondoskodj arról, hogy…. Ehelyett azonban azt látom, hogy szinte kivétel nélkül mindenki az „idő előtt” értelemben használja. Különösen morbidnak érzem pl. az idejekorán meghalt stb. fordulatokat. A felháborodás azonban nem akadályozott meg abban, hogy mielőtt leírok valamit és azt esetleg mások is elolvassák, utána nézzek annak, hogy igazam van-e (igazam-e van:-)) és meglepődve tapasztaltam, hogy nem feltétlenül. A Magyar Értelmező Kéziszótár és más források szerint is, valóban van, az idejekorán-nak „idő előtt, korán” jelentése, ez a jelentéstartalom azonban régies. Mostanában tehát a régies jelentés hódít ismét elsődlegesként, a másik pedig lassan elavultnak tűnik? Nem tudom. Ha valami idő előtt történik, az szerintem akkor sincs idejekorán.

És akkor lássuk az „e” kérdőszócskát. Szerintem a helyzet itt egyértelmű. Ez a kérdőszócska akkor használtatik helyesen, ha a mondatban az állítmány után tesszük! Nem lehetne-e? Nem arra gondolt-e? A tagadószó utáni használat szerintem nem megfelelő, nem elfogadható és azt gondolom, hogy ez nem nyelvi sznobéria, csupán minimális igényesség anyanyelvünkkel és magunkkal szemben is.