Hello, my name is…

Hát igen, így kezdjük. Aztán hogyan folytatjuk? András Nagy? Vagy netán Andrew Grand? Bármelyik előbb elképzelhető, mint az, hogy a magyar szórendnek megfelelően, úgy ahogyan anyakönyveztek, ahogyan szerepel valamennyi hivatalos okiratomon: Nagy András.
De mégis miért? Baráti körben folytatott rövid körkérdést követően a válasz is meg van: sehol máshol nincs így, és engem senki se szólítson emiatt a vezetéknevemen folyamatosan. És íme a másik érv: ez a nemzetközi szokás, mégis csak az EU-ban vagyunk… No, igen, az EU. Erre azért még majd visszatérek.
Érdekes, hogy most, amikor mindenhonnan azt hallhatjuk, hogy őrizzük meg identitásunkat, legyünk büszkék nemzeti értékeinkre, hagyományainkra stb., ez a – bár nem kizárólag magyar sajátosság, tehát nem hungarikum:-) – szabály áldozatául esett a nemzetközi kapcsolatok iránti lelkesedésünknek.

Én bátran bíztatok mindenkit arra, hogy törje meg ezt a szokást és legyen büszke nevére, használja külföldön vagy külföldiekkel szemben azt a hagyományos magyar szórendben. És ne mi szégyelljük magunkat, ha rosszul szólítanak meg. Úgy gondolom, ha mi vesszük a fáradtságot arra, hogy egy utazás, vagy egy üzleti partnerrel való találkozó előtt tájékozódjuk az adott ország szokásairól, jellemzőiről, tegyék ezt meg velünk szemben is.
Szomorú, de nem olyan rég még az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenő magyar nevek is fordított sorrendben szerepeltek. Holott a magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, annak minden nyelvtani szabályával együtt, csakúgy, mint az angol, a francia, a német vagy akár a bolgár, lett, szlovén. Örömmel hallottam jogász-nyelvész barátaimtól, hogy sikerült e téren áttörést elérni, és a jövőben a hagyományos magyar szórendben szerepelnek majd a nevek a fordításokban. Hogy ez eddig miért nem volt így? Ki tudja…? És úgy tűnik, hogy a Facebook-on sem lehet már sajnos visszacsinálni:-(
Arra viszont kíváncsi lennék – a kulturális sokszínűség jegyében – hogy tudjátok-e mely ország(ok)ban használják hozzánk hasonló szórendben nevüket?