Hello, my name is…

Hát igen, így kezdjük. Aztán hogyan folytatjuk? András Nagy? Vagy netán Andrew Grand? Bármelyik előbb elképzelhető, mint az, hogy a magyar szórendnek megfelelően, úgy ahogyan anyakönyveztek, ahogyan szerepel valamennyi hivatalos okiratomon: Nagy András.
De mégis miért? Baráti körben folytatott rövid körkérdést követően a válasz is meg van: sehol máshol nincs így, és engem senki se szólítson emiatt a vezetéknevemen folyamatosan.

Beszél Ön akronímül?

Az „Interpreting for Europe” Facebook oldalán tette fel a fenti kérdést. Hogyan, miért és hol kezdtünk el betűszavakban beszélni? A „LOL” például „laughing out loud”-ként kezdte életét, valójában nem is a „padlót fogtam/meghaltam a röhögéstől” értelemben, sokkal inkább „erre már nem lehet mit mondani”-ként. Az interneten chatelők jelzik így a gépeléstől való hosszabb távollétüket. Ezek a betűszavak a hazai internetezők körében is meghonosodtak, használatuk általánossá, elterjedtté vált, gondoljuk csak a már a kormányzati kommunikációban is használt OMG-ra. A debreceni egyetem egyik, interneten is fellelhető összeállítása szerint (http://www.agr.unideb.hu/oktatas/gg/book/p0151.htm) az akroníma betűrövidítés,amelynek három típusát különböztetik meg, amiből az iniciál-akroníma tulajdonképpen a kezdőbetűk rövidítése pl.: PVC vagy NATO (ezeknél soha nem használunk pontot). További két típusa az, amikor egy vagy több szónak az eleje (MAVAD), vagy valamely kiragadott része (KÖZÉRT) önállósodik.