A hiteles fordítás témakörének körüljárását befejezve fel kell vetnünk még egy gondolatot, amely a hiteles fordítással kapcsolatos (nemzet)biztonsági kérdéseket vizsgálja. A felvetés nagyon egyszerű és könnyen megérthető. Ha a hiteles fordítással teljes bizonyító erejű közokirat keletkezik, márpedig az keletkezik, lásd a jogi szabályozás bemutatásánál, illetve az alkotmánybírósági határozat felvázolásánál elmondottakat, akkor a fordítás alapjául szolgáló dokumentumot nagy valószínűséggel soha senki nem fogja többet megnézni, megvizsgálni. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a fordítás alapjául szolgáló dokumentum nem valódi, hamis vagy hamisított, a hiteles fordítás elkészültével ez a hamisítvány „legalizálódik”. Ennek pedig nagyon súlyos következményei lehetnek. Egy ilyen „megoldás” csatornákat jelenthet az illegális migráció számára, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa felé. Utat nyithat különböző gazdasági bűncselekményeknek, adóelkerülési módszereknek. És a nem valódi okmányok „hitelesítése” által akár egy teljesen új személyiséget is fel lehet építeni ezt pedig akár az ország nemzetközi terrorizmus általi fenyegetettsége szempontjából is érdemes szem előtt tartani. Bármi legyen is a hiteles fordítás jövője a biztonsági szempontokra minden megoldásnál figyelemmel kell lenni!
A változtatás legkézenfekvőbb módja egy szakmai kamara létrehozása lenne. Az eddigi változtatási elképzelések leginkább e körül forogtak, törvénytervezetek készültek, amelyek megjárták a közigazgatási egyeztetés fórumait is, de végül anélkül haltak el valahol, hogy az Országgyűlés asztalára kerültek volna. Egy szakmai kamara tehát, mondjuk Országos Magyar Hites Fordítói Kamara néven. De mi is az a kamara? A kamara az egyik formája az úgynevezett köztestületnek. A köztestület pedig önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges, – törvényben meghatározott – jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti. Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható. A Polgári Törvénykönyv e rendelkezéseit tanulmányozva azt mondhatjuk, hogy a hiteles fordítás a szakmai kamarai formába tökéletesen, „csont nélkül” beilleszthető. Miért is? Adva van egy közfeladat, a hiteles fordítás feladata. Közfeladat mindenképpen, hiszen a tevékenység eredményeképpen teljes bizonyító erejű közokirat jön létre, ehhez, és a későbbiekben bemutatandó biztonsági aspektusokhoz fűződik olyan közérdek, ami ezt indokolja.
A korábbi két posztban (Quo vadis hiteles fordítás?, Hiteles fordítás Európában) megvizsgálhattuk azokat a jogi szabályozásból, illetőleg a gyakorlatból eredő anomáliákat, amelyek a hiteles fordítás körül lelhetők fel ma Magyarországon, valamint benyomást nyerhettünk a hiteles fordítás európai modelljeiről, a gyakorlati megoldásokról. Eljött tehát az ideje annak, hogy sorra vegyük azokat a lehetőségeket, amelyek a jövő lehetséges útjai lehetnek a hiteles fordításban. Milyen lehetőségekről van szó?
A korábbi bejegyzésben (Quo vadis hiteles fordítás?) tehát odáig jutottunk, hogy szemügyre vettük, azokat a jogi szabályozásból, illetőleg a gyakorlatból eredő anomáliákat, amelyek a hiteles fordítás körül lelhetők fel ma Magyarországon. A megoldási irányok, alternatívák felvázolása előtt azonban célszerűnek tűnik áttekinteni a hiteles fordítás szabályozását, illetve gyakorlatát Európában. Mindenekelőtt azonban egy rövid kitérőt kell tennünk. 2009. novemberében Antwerpenben megalakult az Európai Hites Tolmácsok és Fordítók Szövetsége (European Legal Interpreters and Translators Association) az EULITA. A Szövetség létrejöttének körülményeit, okait és céljaikat megtalálják honlapjukon (eulita.eu), röviden azért annyit el kell mondani – mivel a későbbiekben ez fontos lesz -, hogy létrejöttének oka a legal (hites, jogi, hatósági?) tolmácsolás és fordítás egységes szabályozásának és gyakorlatának hiánya Európában, illetve ezzel összefüggésben a szakmai standardok és képzési követelmények meghatározatlansága, ami sajnálatos módon nem csupán kaotikus helyzetet eredményező szakmai probléma, hanem akár az alapvető jogok sérelmét jelentő visszásság is.