A korábbi bejegyzésben (Quo vadis hiteles fordítás?) tehát odáig jutottunk, hogy szemügyre vettük, azokat a jogi szabályozásból, illetőleg a gyakorlatból eredő anomáliákat, amelyek a hiteles fordítás körül lelhetők fel ma Magyarországon.
A megoldási irányok, alternatívák felvázolása előtt azonban célszerűnek tűnik áttekinteni a hiteles fordítás szabályozását, illetve gyakorlatát Európában. Mindenekelőtt azonban egy rövid kitérőt kell tennünk. 2009. novemberében Antwerpenben megalakult az Európai Hites Tolmácsok és Fordítók Szövetsége (European Legal Interpreters and Translators Association) az EULITA. A Szövetség létrejöttének körülményeit, okait és céljaikat megtalálják honlapjukon (eulita.eu), röviden azért annyit el kell mondani – mivel a későbbiekben ez fontos lesz -, hogy létrejöttének oka a legal (hites, jogi, hatósági?) tolmácsolás és fordítás egységes szabályozásának és gyakorlatának hiánya Európában, illetve ezzel összefüggésben a szakmai standardok és képzési követelmények meghatározatlansága, ami sajnálatos módon nem csupán kaotikus helyzetet eredményező szakmai probléma, hanem akár az alapvető jogok sérelmét jelentő visszásság is.
A hiteles fordítás európai megoldásait egy kiváló spanyol kolléga, Francisco Vigier mutatta be az EULITA antwerpeni alakuló konferenciáján 2009. november 27-én. A prezentáció az alábbi linken érhető el:
Az alapvető különbséget tehát, mint oly sok minden másban is a kontinentális jog és a common law (vagy precedensjog) rendszerének eltérése indukálja. A végkövetkeztetés pedig az, hogy szükség van az európai rendszerek és gyakorlatok harmonizációjára. Ez pedig azért fontos számunkra, mert ha a következő blogbejegyzésben megismerkedünk a magyarországi szabályozás lehetséges alternatíváival mindenképpen gondolnunk kell arra, hogy a hiteles fordítás kérdése Európában is napirenden van és a hazai megoldás kidolgozásánál célszerű lenne erre a tényre is figyelemmel lennünk.